Kompozitok

Share/Save

 

A kompozit fogfelépítés anyaga tulajdonképpen egy fényre kötő kompozit nanofill tömőanyag.
A kompozit fogfelépítés azonban mégsem egy egyszerű tömés.
 
Egy egyszerű tömésnél általában egy fogszínt használ az orvos, és a rágófelszínt, valamint a többi felszínt sematikusan alakítja ki, nem is próbálva utánozni egy anatómikus rágófelszínt, vagy egy első fog felszínének sajátos felszíni egyenetlenségeit.
 
A kompozit fogfelépítésnél a fogorvos egyrészt szobrászként kialakítja az anatómikus rágófelszínt csücskökkel, barázdákkal, vagy a frontfog felszínének sajátos redőzöttségét, íveit. Másrészt festőként 3 dimenzióban különböző színű és áttetszőségű tömőanyagokból hozza létre a természetes fogra jellemző színátmeneteket a belső, fognyaki sötétebb és kevéssé áttetsző árnyalatoktól a külső világosabb, és szinte üvegszerűen áttetsző éli részig. Szükség és igény szerint akár foltokat, repedéseket, stb. is lehet festeni a felépítésbe, hogy a szomszédos fogakhoz hasonló képet kapjunk.
Lehet a fognak új formát és új színt adni, ha rendellenes állású, vagy elszíneződött fogakat látunk el felépítésekkel.
Lehet a teljesen elpusztult fogkoronát - a gyökeret megcsapozva - a semmiből felépíteni. Akár két egészséges fog közé is be tudjuk csiszolás nélkül a hiányzó fogat pótolni üvegszál erősítésű kompozit híddal.
 
A kompozit tömőanyagok az elmúlt évtizedekben odáig fejlődtek, hogy már a fogtechnikusok is ebből készítik a Gradia inlay, és Gradia híd néven ismert és jól bevált pótlásokat (A Gradia a Fuji Inc védjegye, egy fogorvosi kompozit tömőanyag és egy másik változatában fogtechnikai kompozit építőanyag márkaneve)
 
A kompozitok 70-80 % -ban valamilyen kerámia (Al2o3, Sio2,Zno2) részecskékből „kerámia porból” - a ma használatos kompozitokban nanométer méretű  töltő részekből (nanokompozit), valamint az azt összefogó és fényre keményedő műgyanta mátrixból állnak.
A kötésük kék színű fény hatására jön létre, és 10-20 mp alatt teljesen megszilárdulnak. A legkülső réteg azonban a levegő oxigénje miatt nem köt meg, így teszi lehetővé a következő réteg ráhelyezését, amely elzárja a levegőtől az előző réteg külsejét, így a két réteg össze tud kötni. Így végül a kompozit fogfelépítés egy anyagában homogén kompozit blokkot hoz létre. A foghoz való kötődést a savazással felérdesített fogfelszín bondozása hozza létre. A bond anyaga ugyanúgy a műgyanta, mint a kompozit mátrixa. Belefolyik a savazott felszín egyenetlenségeibe, és így nagyságrendekkel -kb ezerszer- nagyobb felületen tud a foghoz ragadni, mint az eredeti savazatlan zománc területének mérete. A fog és a kompozit fogfelépítés közötti kapcsolat tehát egy olyan átmeneti réteg, amely egyszerre fog, és egyszerre kompozit, amely a savazás során felérdesített zománc kesztyűujjszerű üregeiből és az azokba befolyt bond anyagból áll. 
A sikeres savazás és bondozás után a kompozit gyakorlatilag nem engedi el a fogat, nem esik ki, le a fogról. Ütésre is vagy a fog törik, vagy a kompozit maga, de nem a ragasztás enged el.
 
A kompoztitok  egy olyan sikeres utat jártak be a fogászati anyagok között, hogy ma már a fogászat legtöbb területén uralkodó szerepet töltenek be
  • Fényre kötő kompozit tömőanyagok
  • üvegszálas csapok
  • híd és korona ragasztók
  • fogszabályozó brackettek felragasztása
  • fogékszerek felragasztása
  • teljes és részleges fogsorok kompozit műfogai
  • hidak és koronák leplezőanyagai (porcelán helyett)
  • kompozit inlay -k, onlay-k
  • Kompozit hidak szálerősítéssel (legismertebb a Gradia)
  • direkt szájban készülő kompozit hidak, héjak, csapos fogak
 
A belőlük készített munkák előnyei pedig
 
  • fémmentesek,
  • kiemelkedő esztétikájúak
  • jól és szépen formázhatóak,
  • színezhetőek,
  • kopásállók
  • rágásállók
  • tökéletesen simára polírozhatóak
  • nagyon erősen kötődnek a fogzománchoz
  • viszonylag könnyen javíthatóak
  • ritkán allergizálnak
  • gyorsan elkészíthetőek sokszor egy ülésben elkészülnek a kívánt munkák.
  • sok ép foganyagot meg lehet alkalmazásukkal menteni
 
Pár szót ejtsünk a hátrányokról is:
  • széles körű felhasználhatóságukban kevésbé ismertek. 
  • Nagyobb hidakat technikai nehézségek miatt nem egyszerű belőlük készíteni
  • Szájban készülő munkák esetén sok fog elkészítése sok időt igényel, és közben nem a fogtechnikus ideje megy, hanem a betegé nyitott szájjal, valamint az orvosé görbe háttal.
  • Igényesek a technikai kivitelezésre: nedvesség (nyál, vér, víz) a savazott, bondozott, meg nem kötött felületeken a tapadás kialakulást akadályozza (Az ilyen kivitelezési hibák okozzák általában a kieső fényre kötő töméseket, kieső csapos fogakat, leeső koronákat, hidakat, és héjakat, elengedett fogszabályozó bracketteket, lenyelt fogékszereket.)